Küldetésünk

A zöld mozgalom erősítésén, támogatásán keresztül kívánunk hozzájárulni egy környezettudatos, a nyilvánosság részvételén alapuló demokratikus intézményrendszer és társadalom kialakulásához.

A környezetvédő mozgalom fejlődését adományokkal, tréningekkel, ösztöndíjas programokkal és szükség szerint szakértői, illetve technikai segítségnyújtással kívánjuk elérni.

Forrásszerzés, adománygyűjtés, „fundraising” – sokat koptatott szavak ezek manapság a civil szervezetek világában. A kilencvenes évek külföldi forrásainak elapadása, a hazai költségvetés fokozódó nehézségei és az Európai Unió finanszírozási rendszereinek adminisztratív elvárásai nyomán terjed a felismerés: a civil szervezetek immár nem „élhetnek meg” tisztán a pályázatok bűvkörében, más támogatási módok, lehetőségek után kell nézniük.

Ugyanakkor a fenti szavak legtöbbször még negatív szövegkörnyezetben jelennek meg: a témával foglalkozó – egyre növekvő számú – konferencia, rendezvény visszatérő motívuma, hogy hazánkban még mennyire fejletlen az adományozás, a filantrópia kultúrája. Mégis, a statisztikák és kutatások szerint például 2004-ben Magyarországon 19 milliárd forint magánadomány jutott közcélú szervezetekhez. Az ellentmondás azonban csak látszólagos. Ha megnézzük a személyi jövedelemadó 1%-os felajánlásainak megoszlását, évek óta ugyanazok a szervezetek és témák jelennek meg hangsúlyosan: a (beteg) gyerekek és a (kóbor) állatok – Hollywoodban is régóta tudják, hogy a gyerek és/vagy kutya szerepeltetése a siker biztos receptje.

Nincs ez másképp a „valódi” magánadományok terén sem. Bár a szavak szintjén mindenki elismeri pl. a környezet-, jog- és fogyasztóvédő szervezetek létének, tevékenységének fontosságát, ügyük kevésbé vonzó, nem mozgat meg érzelmeket, ha a potenciális adományozók „megkörnyékezéséről” van szó. Mindez azonban nem elsősorban ügyetlenségüknek köszönhető: a legtöbben csak akkor szembesülnek a társadalomban betöltött szerepükkel, ha a saját bőrükön tapasztalják pl. kedvenc parkjuk, kirándulóhelyük eltűnését, szemétlerakóvá válását, vagy azt, amikor megkérdezésük nélkül, akaratuk ellenére, „fejük felett átnyúlva” döntenek közvetlen környezetük ügyeiről.

Mindez különösen sújtja a környezetvédőket, hiszen sokan – sokszor a média tolmácsolásának köszönhetően is – örökké tiltakozó, mindenre nemet mondó hőzöngőknek tartják őket. A zajos tüntetések mellett valóban kevésbé látványos és sokszor nehezebben megmagyarázható, hogy miért szükséges egy-egy láprét vagy szinte láthatatlan kis növény megmentése vagy hogy mit és hogyan tesznek a „zöldek” a megújuló energiaforrások elterjesztéséért, a hulladéktermelés megelőzéséért, a tömegközlekedés megőrzéséért vagy éppen a sokat emlegetett fenntartható fejlődés elvont elveinek helyi, gyakorlati megvalósításáért. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy legyenek olyan kisléptékű, de független források, amelyek az aktuális politikai és gazdasági érdekektől függetlenül támogathatják azokat a progresszív, előremutató kezdeményezéséket, amelyek hangja esetleg nem hallatszik ki a támogatásért folyamodók tömegéből, vagy amelyek kézzelfogható eredményei csak hosszabb távon érnek be.

Ezeket a problémákat az Ökotárs Alapítvány munkatársaiként nap, mint nap magunk is tapasztaljuk, és következményei bennünket is érintenek. Az elmúlt években komoly – és nem is eredménytelen – erőfeszítéseket tettünk azért, hogy fenntarthassuk több mint másfél évtizedes tapasztalataink alapján kikristályosodott átlátható, rugalmas, „felhasználóbarát” adományi rendszerünket, amellyel a hazai környezetvédő civil szervezetek munkáját támogatjuk – ehhez azonban magunk is támogatásra szorulunk. Távlati célunk, hogy olyan tőkésített alapítvánnyá váljuk, amely vagyonának hozamából képes egy pályázati formában működő kisadományi rendszer működtetésére. Be kell azonban látnunk, hogy e cél – bár elérése nem reménytelen – egyelőre a jövő zenéje marad: a „tőkésített alapítvány” fogalmának megismertetése Magyarországon még időt igényel: egyelőre a legtöbb potenciális vállalati-, vagy magánadományozó úgy érzi, hogy ilyen célra adott pénze „holt” erőforrássá válik, nem térül meg.

De független adományozóként sem vagyunk sokkal könnyebb helyzetben: akik pénzt szánnak valamilyen közérdekű célra, sokszor úgy érzik, hogy a lebonyolító szervezet saját működésére fordított forrás veszteség a támogatás kedvezményezettje szempontjából, azt mintegy tőle veszik el. Holott éppen az adományozás terén gyűjtött tapasztalat, a civil szféra ismerete és a bejáratott módszerek alapján működtetett nyílt, átlátható ás egyenlő esélyű hozzáférést biztosító támogatási rendszer biztosíthatja a források hatékony és ellenőrizhető felhasználását. A pénz így valóban oda kerülhet, ahol arra leginkább szükség van, és azokhoz, akik a „legtöbbet kihozzák” belőle. Szerencsés esetben az ilyen támogatás a pénzbeli hozzájárulás mellett tudás- és tapasztalatátadást illetve egyéb technikai segítségnyújtást is magában foglal, legyen az képzés, szakértők vagy éppen sajtókapcsolatok felkutatása – ehhez azonban szintén szükség van egy kislétszámú, de megfelelően felkészült lebonyolító szervezet fenntartására.

Ma már a hazai üzleti világban is terjed a „társadalmi felelősségvállalás” (Corporate Social Responsibility) fogalma, egyre több cég érzi úgy, hogy tennie kell azért a szűkebb vagy tágabb közösségért, amelyben tevékenykedik, és ahol hasznát megtermeli, legyen az önkéntes munka, természetbeni vagy pénzbeli juttatás. Ma legtöbbször még inkább az előző formát ölti a vállalati felelősségvállalás, az utóbbi téren pedig leginkább azzal találkozunk, hogy az adakozni szándékozó cégek a társadalmi szükségletek, a köz érdekében tevékenykedő szervezetek behatóbb ismerete nélkül, ad hoc módon támogatnak egy-egy számukra szimpatikus célt. Mindez természetesen nem probléma – sőt – de meggyőződésünk, hogy a tisztán gazdasági hatékonyság szempontjainak is jobban megfelelne a független szervezeteken keresztüli, a támogató számára is átlátható módon történő adományozás – ezt kínáljuk mi, az Ökotárs Alapítvány.