Küldetésünk

A zöld mozgalom erősítésén, támogatásán keresztül kívánunk hozzájárulni egy környezettudatos, a nyilvánosság részvételén alapuló demokratikus intézményrendszer és társadalom kialakulásához.

A környezetvédő mozgalom fejlődését adományokkal, tréningekkel, ösztöndíjas programokkal és szükség szerint szakértői, illetve technikai segítségnyújtással kívánjuk elérni.

A civil szervezetekre vonatkozó és a civil szervezetek lobbitevékenysége eredményeként születő jelentősebb jogszabályok (2003–2006)

A civil szervezetek működése jelenleg nincs általános szabályozás alá vonva Magyarországon, ezért az Ökotárs Alapítvány sem egy „kódexszerű”, minden lényeges jogterületet felölelő rendszer egészének jobbításán dolgozott, hanem a jogalkotási folyamatok naprakész követésével, az éppen aktuális tervezetekre reagálva igyekekezett azokat a civil szektor számára kedvezőbb irányba terelni. A hazai nonprofit szabályozás rendelkezései közé – részben ennek eredményeként – a 2003–2006-os időszakban több meghatározó törvény és rendelet is bekerült. Kijelenthető, hogy a jogszabályanyag ebben az időszakban nem pusztán megváltozott, hanem megújult, mivel a 2003 előtt hatályban lévő jogszabályokban nem történtek olyan kiemelkedő, jelentős mértékű változások, mint amilyenek a fenti időszakban. Az alábbiakban a 2003–2006 között elfogadott vagy hatályba lépő, a civil szervezetekre vonatkozó, illetve a civil szervezetek – köztük az Ökotárs Alapítvány – lobbitevékenysége eredményeként született jogszabályokat mutatjuk be.

Releváns jogszabályok

1. Törvények
   1. 2003. évi L. tv. a Nemzeti Civil Alapprogramról
   2. 2005. évi LXXXVIII. tv. a közérdekű önkéntes tevékenységről
   3. 2005. évi XC. tv. az elektronikus információszabadságról
2. Kormányrendeletek
   1. 160/2003. (X. 7.) kormányrendelet a Nemzeti Civil Alapprogram végrehajtásáról
   2. 18/2005. (II. 10.) kormányrendelet a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 160/2003 (X. 7.) kormányrendelet módosításáról
   3. 170/2006. (VII. 28.) kormányrendelet a szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről
3. Egyéb rendeletek
   1. 35/2004. (XI. 22.) IM rendelet a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet, valamint az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 12/1990. (VI. 13.) IM rendelet módosításáról

I. A Nemzeti Civil Alapprogram

2003. június 23-án az Országgyűlés elfogadta a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvényt (a továbbiakban: NCA törvény), melyet a Magyar Közlönyben 2003. július 10-én hirdettek ki. Az NCA törvény a civil szervezetek működését illetően komoly újítást jelent. A jogszabály a civil szféra megerősítése érdekében a szervezetek finanszírozásának új módját vezette be. A civil szervezetek számára nagy előrelépést jelent a törvény léte, mivel annak köszönhetően részt vehetnek a civil források elosztásában az ún. civil jelöltállítás jogintézményén keresztül, s mint ilyen az NCA törvény a civil szervezetek számára a rendszerváltozás óta eltelt időszak legkiemelkedőbb jelentőségű törvénye.

Az NCA törvény ugyanis az első olyan jogszabály, amely szabályozza, hogy a civil szervezetek mennyi és milyen állami forrásokhoz juthatnak. Az NCA törvénynek köszönhető, hogy az összegyűjtött 1%-os személyi jövedelemadó felajánlások minden forintjához a költségvetés egy forintot hozzátesz, így megduplázza a felajánlások összegét. Vagyis a folyamatosan növekvő költségvetéssel rendelkező alap a befizetett adó egy részét (a mindenkori költségvetésből származó forrásokkal kiegészítve) a civil szervezetek között pályázati formában osztja szét, ami belátható időn belül a civil szektor megerősödését hozza magával.

Az NCA pénzügyi forrásai többek között a következő támogatásokat tartalmazza: a civil szervezetek működésének, közhasznú tevékenységének, a civil szférával kapcsolatos kutatásoknak, civil érdekképviseletnek a támogatása. Kedvezményezett lehet – a pártok, a biztosítók, az egyházak és a szakszervezetek kivételével – az összes társadalmi szervezet és alapítvány (kivéve a közalapítványokat). Mind a társadalmi szervezetek, mind az alapítványok esetében követelmény, hogy az NCA pályázatának kiírását megelőzően egy évvel a bíróság nyilvántartásba vegye a pályázó szervezetet.

Az NCA törvényt kiegészíti a 160/2003. (X. 7.) kormányrendelet (a továbbiakban: végrehajtási rendelet). Gyakorlati szempontból a végrehajtási rendelet fontosabb, hiszen az tartalmazza azt a mellékletet, amely a civil jelöltállítási rendszerben történő részvételre vonatkozik. Ezt a végrehajtási rendeletet módosította a 2005-ben elfogadott 18/2005. (II. 10.) kormányrendelet, amely bár szinte minden szakaszt átírt, a korábbi rendeletet lényegi tartalmában mégsem érintette – vagyis a gerincét adó támogatási rendszer, illetve a civil jelöltállítási rendszer nem módosult. A módosítás a végrehajtás szabályozásának részleteit érintette, és nem a szabályozás elveit. A megváltozott rendelkezések között olyanokat találunk, amelyek kifejezések tekintetében módosultak, illetve amelyek pontosabban határozzák meg az egyes csatolandó mellékletek benyújtásának határidejét, vagy az azokon kötelezően szereplő adatokat. Ilyen például a hiánypótlás jogintézménye, amelyet a kormány a módosítással részletesebbé és pontosabbá tett.

II. Az elektronikus információszabadság

Az NCA törvény mellett a civil szervezetek szempontjából az elektronikus információszabadságról szóló törvény bír rendkívüli jelentőséggel – két okból is. Egyfelől a törvény a civil szervezetek alkotó közreműködésével készült, másfelől annak működése hosszú távon a civil szervezetek javára válik. A törvény célul tűzte ki, hogy a jogalkotó szervek, az Országgyűlés, a minisztériumok és az önkormányzatok, illetve a bíróságok, mint jogalkalmazó szervek, jogalkotói, illetve jogalkalmazói gyakorlatukat tegyék nyilvánossá a honlapjukon. A jogalkotó gyakorlat nyilvánossága körében a jogalkotást megelőző belső munkaanyagok és azok alakulásának közzétételét is előírja a törvény. A civil szervezetek szempontjából a törvény garanciális jelentőségű, mivel a jogalkotási folyamatba – a XXI. századi eszközök felhasználásával – bepillantást nyerhetnek a civilek, továbbá szabadon véleményezhetik azokat. E jogukat az Alkotmány 61. § (2). bekezdése alapján és a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény alapján gyakorolhatják. Így a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben kötelezően előírt társadalmi vita jogintézménye egészen új formát nyert a XXI. században.

A civil szektor komoly lobbitevékenységet fejtett ki a törvény megszületése kapcsán, amelynek jelentőségét tovább növeli, hogy a jogszabály nem kizárólag a szektor egyedüli érdeke, hanem az egész társadalomé. Szinte közhelyként ismételjük, hogy az információnak van a legnagyobb értéke a különböző anyagi javak között, vagyis napjainkban az információszabadság sokkal inkább felértékelődött jogosultság a társadalom különböző tagjai számára.

Éppen ezért bír rendkívüli jelentőséggel az a rendelkezés, mely szerint a civil szervezetek és bármely állampolgár a törvény rendelkezéseinek köszönhetően a jogszabályokat azok tervezetként megjelenő állapotában is megismerhetik, illetve véleményüket jelezhetik a jogalkotó felé. Ezáltal a civil szervezetek érdekérvényesítése felgyorsul, és transzparenssé válik.

Megjegyzendő, hogy a törvényt a gyakorlatban a jogalkotó szervek nem tartják be maradéktalanul, a törvény hatályba lépése után – a várakozásokkal ellentétben – nem hozta meg a kívánt eredményt, amint az a NOSZA program gondozásában működő – és az Ökotárs Alapítvány által támogatott – honlapon is olvasható. Ugyanakkor úgy véljük – és ebben az előremutató, pozitív tendenciák is megerősítenek bennünket –, hogy a törvény hatályba lépése óta eltelt időben a jogalkotók igyekeztek komolyabban venni és betartani a kötelező előírásokat.

III. A közérdekű önkéntes tevékenység

A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény újabb lépést jelentett a civil szervezetek társadalmi szerepvállalása, illetve a társadalmi elfogadottságuk irányában. Mivel a civil szervezetek működéséhez az önkéntesek – a statisztikai adatok szerint is – jelentős mértékben járulnak hozzá, elengedhetetlenné vált, hogy maga a jogintézmény legális keretet kapjon – ezt pedig elsődlegesen e törvény biztosítja. A törvény megszületése előtt is létezett önkéntes tevékenység, a törvény hatályba lépését megelőzően azonban csakis szokásjog alapján működő önkéntes tevékenységről eshetett szó. A szokásjog megszüntetésére az adójogszabályok és a számviteli jogszabályok követelményeinek betartása miatt volt szükség: annak érdekében, hogy az önkéntes közreműködőket ne azok közé a munkavállalók közé sorolják be, akik után a szervezetnek kötelező járulékokat fizetnie, illetve, hogy a munkavállalók és az önkéntesek, közötti különbségek markánsan jelenjenek meg.

A törvény az önkéntesek és az ún. fogadó szervezet fogalmát nem definiálja, hanem felsorolással határozza meg azokat a személyeket és szervezeteket, akik és amelyek önkéntesek és fogadók lehetnek. A fogadó szervezetek felsorolásából látható, hogy nem terjed ki minden civil szervezetre a törvény hatálya, ugyanakkor a civil szervezeteken kívül még sok más szervezet is foglalkoztathat önkénteseket. A civil szervezetek közül ugyanis csak azok lehetnek fogadó szervezetek, amelyek közhasznúak vagy kiemelkedően közhasznúak, a civil szervezeteken kívül pedig többek között a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyház és az egészségügyi, közoktatási, felsőoktatási intézmény lehet fogadó szervezet. Önkéntes lehet gyakorlatilag minden tízévesnél idősebb természetes személy.

A kérdés garanciális szabályok általi rendezése elengedhetetlen volt, mivel a munkavégzés és a munkavégzés eredménye az emberi jogokkal határos terület, amit csak egy lépés választ el az ingyenmunka végzésének tilalmától. A munkavégzés éppen ezért olyan szabályok mentén lehet csak ingyenes, amilyeneket az önkéntes törvény tartalmaz. A törvény tehát rendkívüli jelentőségű a társadalom civil szerveződései és a civil szervezettség szempontjából.

A törvény értelmezése és alkalmazása érdekében 2006-ban az Önkéntes Központ Alapítvány – az Ökotárs Alapítvány anyagi támogatásával és szakértőinek bevonásával – gyakorlati útmutatót adott ki egyrészt a leendő önkéntesek másrészt az őket fogadó szervezetek számára.

IV. A civil szervezetek szektorális elhelyezkedése

A civil szervezetek ügye a szektorális elhelyezkedést illetően a szociális és az esélyegyenlőségi területek között helyezkedik el. A kormányzat – mint ahogyan az a törvényhozásból, valamint a kormányrendeletek számából és relevanciájából is látható – egyre nagyobb figyelmet szentel a civil szervezetekkel kapcsolatos jogalkotásnak. A civil főosztályok, a civil ügyekkel foglalkozó szakmai személyzet minden minisztériumban, azaz a kormányzat minden horizontális egységében jelen van. A civil szervezetekkel kapcsolatos kodifikáció azonban – szervezeti szempontból – jelenleg nem egy kézben összpontosul; a civil szervezeteket érintő jogalkotás témakörönként felosztva zajlik.

A civil szervezetek, a civil partnerség, illetve a civil társadalmi párbeszéd azonban csak egy: a szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló kormányrendeletben jelenik meg. A szociális és munkaügyi miniszter felelős tehát a kormányon belül a társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztéséért, illetve a civil partnerségi politikával kapcsolatban előkészíti a döntéseket, és közreműködik a más tárca feladatkörét is illető szabályozási koncepciók kidolgozásában. A miniszter társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztéséért való felelőssége körében előkészíti különösen „az országos és ágazati érdekegyeztetéssel, a civil szervezetek támogatásával, a közérdekű önkéntes tevékenységgel, valamint a közoktatási intézmény tag részvételével működő iskolaszövetkezet kivételével a szövetkezetek működésével összefüggő jogszabályokat, továbbá e tárgykörökben törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján miniszteri rendeletet ad ki”.

V. A nyilvántartásba vételi rendelkezések módosítása

A nyilvántartásba vételi eljárásról szóló két igazságügy miniszteri rendelet módosítását a miniszter 2004-ben határozta el. A minisztérium nem kívánt átfogó változtatásokat végrehajtani a rendeleteken, elsősorban a több éven keresztül hatályba lépett jogszabály-változások hatásainak megfelelően írták át azokat.

Az adatvédelem az egyesületek esetében azt eredményezi, hogy a nem nyilvános adatokat elkülönítve, a rendelet szóhasználata szerint „zárt borítékban” kell elhelyezni, kezelni. Az alapítványok esetében pedig a bíróság – a módosítás következményeképpen – a képviselő kérelmére kivonatot ad ki az alapítvány „nyilvántartásba bejegyzett, hatályos” adatairól.

VI. Egyéb lobbi tevékenység

Lobbi tevékenységünk nem csak a felsorolt és bemutatott jogszabályokra irányult a 2003–2006. közötti időszakban, hanem az államháztartásról szóló törvény módosítására és a közszerződésekről szóló törvény megalkotására is.

Az államháztartásról szóló törvény módosítását rendkívül indokoltnak tartottuk, mert a miniszterek által szétosztott finanszírozási keret szabályozása nem felelt meg a mai átláthatósági követelményeknek és a civil érdekeknek. A miniszterek szabadon dönthettek a finanszírozási keretekről, amelyek a fejezeti előirányzatokban biztosítottak voltak a számukra, így a rendszert a számonkérhetőség teljes hiánya jellemezte. A törvényt az Országgyűlés – többek között a téma kampány miatti ellehetetlenülése miatt – végül sajnos nem módosította.

A közszerződésekről szóló törvénytervezet a KCR (közfeladat-ellátásban való részvétel) dimenzió egyik közjogi leképeződése volt, amely lehetőséget nyújtott volna arra, hogy a civil szervezetek által is elvégezhető tevékenységek kiszervezésével a civil szervezetek is bekapcsolódhassanak a közszolgáltatások ellátásába. Ez a kezdeményezés azonban eddig nem valósult meg, mivel a Kormány még nem nyújtotta be a törvényjavaslatot az Országgyűlés elé.